Ha egy székre tekintünk, látjuk...

Ha egy székre tekintünk, látjuk, hogy fából van, de általában nem vesszük észre a tölgyet, amiből készült, az erdőt, az asztalost és a saját tudatunkat. Ám ha meditálunk rajta, akkor a széket minden egyébbel összekötő, egymással összefonódó kapcsolatok végtelenségében megpillanthatjuk az egész világmindenséget. A szék jelenlétében feltárul a tölgyfa jelenléte. A falevél jelenlétében feltárul a napfény jelenléte. Az almavirág jelenlétében feltárul az alma jelenléte. A gyakorló így szemlélődve megpillantja a sokban az egyet és az egyben a sokat. Még mielőtt megpillantaná a széket, a valóság lüktető szívében már kitapintja annak jelenlétét. A széket nem lehet elkülöníteni a világ többi részétől. A szék nem egyéb, mint közte és minden egyéb dolog között létesülő kölcsönös kapcsolatoknak az egész univerzumra kiterjedő hálózata. A szék azért van, mert az összes többi dolog létezik. És ha ez a szék nem létezne, akkor semmi más sem létezhetne.

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)