A buddhizmusban a dühöt, a gyűlöletet, a kapzsiságot nem az ellenségünknek tekintjük, ami ellen harcolnunk szükséges, vagy amit el kell pusztítanunk, meg kell semmisítenünk. Ha megsemmisítjük a haragot, önmagunkat semmisítjük meg. Ha így bánnánk a haraggal, az azt jelentené, hogy csatatérré változtatjuk, részekre szaggatjuk magunkat: az egyik felünk a Buddha, a másik felünk pedig Márá oldalára állna. Ha így küzdünk, erőszakot teszünk magunkon. Ha önmagunkkal nem vagyunk képesek együtt érezni, másokkal sem fogunk tudni. Amikor feldühödünk, tudatosítanunk kell magunkban: „Dühös vagyok. Düh van bennem. Düh vagyok.” Ez az első tennivalónk. Egy apróbb ingerültség esetén általában elég annak tudatosítása egy mosollyal és néhány lélegzetvétellel, s az ingerültséget máris valami pozitívabbá, például megbocsátássá, megértéssé vagy szeretetté alakítottuk át.
Thich Nhat Hanh: A béke légy te magad (http://ursuslibris.hu/a-beke-legy-te-magad/)