Gondolataink és érzéseink áramlása egy folyóhoz hasonlít

Gondolataink és érzéseink áramlása egy folyóhoz hasonlít. Ha megakarjuk állítani a folyót, számolnunk kell a víz ellenállásával. Sokkal jobb, ha rábízzuk magunkat az áramlásra, egybefolyunk vele, és így előbb-utóbb talán sikerül arra terelnünk, amerre akarjuk. Semmiképpen nem szabad a sodrásnak ellenszegülnünk.

Vegyük tehát tudomásul, hogy a folyó folyik, mi pedig követjük útját. Egyetlen belépő mellékfolyó, a folyót tápláló egyetlen kicsi ér sem kerülheti el a figyelmünket. Minden gondolatot, érzést, testi érzetet tudatosítanunk kell – felbukkanásuktól kezdve addig, amíg el nem enyésznek. Látod, máris csökken az ellenállás, majd lassan-lassan tovatűnik. A tapasztalás folyója tovább hömpölyög, de immár nem sötétben halad. Útját beragyogja a tudatosság, az éber figyelem napfénye. Örökké fenntartani magunkban ezt a napfényt, hogy megvilágosítson minden kavicsot, minden kis eret, a kanyargó folyó összes kacskaringóját: ez a meditáció gyakorlat lényege. Meditálni lényegében annyit jelent, mint alaposan megfigyelni és változásukban nyomon követni ezeket a részleteket

Thich Nhat Hanh: Szívem, a Nap (http://ursuslibris.hu/szivem-a-nap/)