Idézetek

Amikor együttérző hallgatásról beszélünk, általában mások meghallgatását értjük ez alatt. Ám a bennünk élő sebzett gyermeket is meg kell hallgatnunk. Van, hogy ennek a sebzett gyermeknek minden figyelmünkre szüksége van. Ez a kisgyermek talán a tudatunk mélyéről bukkan fel, és a figyelmünket kéri. Ha éber figyelemmel élünk, meghalljuk segítséget kérő hangját. Ilyenkor ahelyett, hogy bármi másra figyelnénk, térjünk vissza hozzá, és gyengéden öleljük át.

Megszólíthatjuk közvetlenül, a szeretet nyelvén: „Eddig magadra hagytalak. Elmentem mellőled. Nagyon sajnálom. Most végre átölellek.” Azt is mondhatjuk: „Most már itt vagyok, kedvesem. Mostantól gondoskodom rólad. Tudom, hogy sokat szenvedsz. Nagyon elfoglalt voltam. Elhanyagoltalak, de most megtaláltam a módját, hogy visszatérjek hozzád.” Ha kell, sírjunk együtt ezzel a gyermekkel.

Ha pedig arra van szükség, együtt ülhetünk és lélegezhetünk vele. „Belélegzek, és visszatérek a bennem lévő sebzett gyermekhez. Kilélegzek, és gondoskodom a bennem lévő sebzett gyermekről.”

Thich Nhat Hanh: Megbékélés – A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)

Ez a legjobb ajándék, amit a szerettünknek adhatunk. A jelenlétünknél semmi sem értékesebb. Bármilyen drága holmit is veszünk a másiknak, az biztosan nem olyan különleges, mint a valódi jelenlétünk. Ez a csodálatos jelenlét üde, szilárd, szabad és nyugodt, s azért ajánljuk fel a szerettünknek, hogy boldoggá tegyük őt és saját magunkat is.

Saját magunkkal is használhatjuk ezt a mantrát. Amikor önmagamnak mondom, hogy „itt vagyok veled”, ez azt is jelenti, hogy jelen vagyok önmagam számára. Az elmém hazatér a testembe, és tudatára ébredek, hogy van testem. Ez az önmagunk felé irányított szeretet gyakorlása. Ha önmagunkkal együtt tudunk lenni, akkor a szerettünkkel is együtt tudunk lenni. Ez a gyakorlás jóleső. Kellemes érzéseket hozhat, amikor belélegzünk, és az elménkkel hazatérünk a testünkbe. Örömet lelhetünk a belégzésünkben, a testünkben és az elménkben. Így a mantra a körülöttünk levőkre is hatni fog.

Nem kell azt várnunk, hogy kölcsönös legyen a gyakorlás. A másiknak nem kell semmit sem mondania cserébe. Amikor kimondjuk a mantrát, mindketten profitálunk belőle. A mantra segít nekünk és a másiknak is hazatérnünk önmagunkba és a jelen pillanatba, amelyen osztozunk. Tehát a hatás megkettőződik.

Azt szoktuk mondani, hogy a szeretet a megértésen alapul. De hogyan is érthetnénk meg bárkit, ha nem vagyunk jelen? Ahhoz, hogy szeretni tudjunk, az elménknek az itt és mostban kell lennie. Tehát a szeretet első meghatározása a jelenlét. Hogyan tudnánk szeretni, ha nem vagyunk ott? A szeretethez jelen kell lennünk.

Thich Nhat Hanh: A párbeszéd művészete – Út a megbékéléshez (Ursus Libris, 2020)