Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

Kétfajta igazság

A buddhizmusban megkülönböztetünk kétfajta igazságot: a hagyományos (relatív, történelmi) és a végső (abszolút) igazságot. A hagyományos igazság szintjén különbséget teszünk a tudat és anyag, apa és fiú, ember és egyéb fajok, élet és halál között. Ám a végső igazság szintjén nem lehetséges ilyen szétválasztás. A végső igazság meghaladja az elkülönült én, a különböző fajok, sőt, még a „születés” és a „halál” elképzeléseit is. A végső igazság szintjén nem létezik halál, csak folytatódás van.

A végső igazság nem különül el a hagyományos igazságtól. Amikor mélyen megérintjük a hagyományos igazságot, eljutunk a végső igazsághoz is. Amikor felszínesen közelítünk a felhőhöz, csak a létezését és nem-létezését látjuk meg; hogy ez a felhő nem egy másik felhő. Ezek a fogalmak mind alkalmazhatók a felhőre. Amikor így, a megkülönböztető tudatunkat használva tekintünk rá, akkor csak a jelenségek szintjén találkozunk vele. Ilyenkor a hagyományos igazság tartományában maradunk.

Ha azonban az éber figyelem és az összpontosítás segítségével mélyebbre tekintünk a felhőben, felfedezzük, hogy ugyanaz a felhő szabad a születéstől és haláltól, a létezéstől és nem-létezéstől, és megérintjük benne a végső igazságot. Nem kell elvetnünk a felhőt ahhoz, hogy megérintsük a valódi természetét.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Engedjük szabadon magunkat!

A szabadság gyakorlás kérdése, nem tíz év alatt érdemeljük ki. Amint túljutunk a megbánásunkon és a szorongásunkon, kapcsolatba kerülünk a jelennel, azonnal megleljük a szabadságot. Harcosok vagyunk, az éber figyelmünk pedig a felszabadulást hozó éles kardunk.

A jelen pillanatban kell megtörténnie annak, amit keresünk, amit át szeretnénk élni. Ez nagyon fontos. A múlt már nincs itt, a jövő pedig csak homályos elképzelés. A jövőbe kapaszkodva elveszíthetjük a jelen pillanatot, akkor pedig mindent elveszítünk – a boldogságunkat, a szabadságunkat, a békénket és örömünket. Éppen ezért minden törekvésünket, álmunkat és tervünket a jelen pillanatba kell sűrítenünk. Csakis a jelen valóságos.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Mi történik, ha nem látjuk a lótuszt....

Mi történik, ha nem látjuk a lótuszt, csak az iszapot?

Egy nap Thay-jal teáztam, és feltettem neki ezt a kérdést. Akkoriban csak az iszapot láttam. „Akkor mélyebbre kell tekintened. A lótusz ott van.” – felelte Thay, és bölcsen elmosolyodott. Kicsit csalódott voltam. Idővel azonban rájöttem, hogy csak mi találhatjuk meg a saját lótuszunkat a saját iszapunkban, más nem teheti meg helyettünk.

(Mély Odaadás nővér, a kötet szerkesztője és a kommentárok szerzője)

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Szeretjük már önmagunkat?

Ha nem tiszteljük önmagunkat, nehéz másokat vagy a Földet szeretnünk és tisztelnünk. Ha megragadunk annál az elképzelésnél, hogy ez a test, ez az elme mi vagyunk, akkor alábecsüljük az értékünket. Amikor viszont sikerül megszabadulnunk az én gondolatától, a testünket és elménket pedig az őseink folytatásaként látjuk, akkor nagyobb tisztelettel fogunk bánni velük.

Talán úgy érezzük, hogy nem érdemlünk szeretetet. Szeretetre azonban mindenkinek, még Buddhának is szüksége van. Enélkül nem élhetünk. Nem bánhatunk megkülönböztetően önmagunkkal; szükségünk van a szeretetre, megérdemeljük, mindenki megérdemli. A bennünk élő őseinknek is szükségük van rá. Miért fosztanánk meg őket tőle? Minden sejtünkben ott élnek. Talán az életük során nem kaptak elég szeretetet. Most azonban lehetőségünk nyílik rá, hogy szeretetet adjunk nekik azáltal, hogy önmagunkkal szeretettel és gondoskodóan bánunk.

Mi is az élet csodái vagyunk, még akkor is, ha másképp gondoljuk – megvetjük magunkat, csak a saját szenvedésünket látjuk. A juharfa is a csoda megtestesülése, és az a narancs is, amit éppen meghámozni készülünk. Mi is, akik éppen meghámozzuk és megízleljük a narancsot, a csoda részei vagyunk. A haragunk, a félelmünk és a komplexusaink viszont megakadályozzák, hogy meglássuk ezt. Épp olyan csodálatosak vagyunk, mint a napsütés és a kék ég.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)