Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

A bódhiszattva olyan élőlény...

A bódhiszattva olyan élőlény (szattva), aki felébredt (bódhi). Bárkit hívhatunk bódhiszattvának, akiben ott van a boldogság, az éber figyelem, a béke, a megértés és a szeretet. A bódhiszattvák törekednek mások segítésére, ez a mély szándékuk pedig hatalmas erőforrást és életerőt jelent.

A bódhiszattvák nem csak emberek lehetnek. Egy szarvas, majom, mangófa vagy szikla is nevezhető bódhiszattvának, mivel üdeséget, szépséget és menedéket kínál a világnak. A bódhiszattvák nem a mennyekben élő nagyszerű lények vagy oltárokon strázsáló fém- és faszobrok; közöttünk élnek. A kertünkben álló fenyő is lehet békét, oxigént és örömet hozó bódhiszattva. A Gyémánt szútra felhívja figyelmünket: ha csak az „ember” címkéjében gondolkodunk, nem látjuk meg a körülöttünk lévő buddhákat és bódhiszattvákat.

A buddhizmusban a bolygót is bódhiszattvának tekintjük: igazi, hiteles, nagyszerű bódhiszattvának. A Föld egyik neve „Üdítő Föld bódhiszattva”. A bolygónk a bódhiszattvák legszebbike. Ott van benne az állhatatosság, a szolidaritás, a kreativitás és a megkülönböztetés mentesség erénye; mindent és mindenkit elfogad és elvisel.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Emlékszem, hogy tizenkét éve...

Emlékszem, hogy tizenkét éve, nem sokkal azután, hogy beléptem a rendbe, egyszer a többi szerzetessel együtt csodáltuk éppen a magnóliák virágzását Thay kolostorában. Leültem a fűbe megpihenni, amikor Thay hirtelen feltűnt mellettem. Összetett kézzel meghajoltam felé, így üdvözöltem.

Thay kérdően félrebillentette a fejét, és így érdeklődött: „Ki vagy te?” Megdöbbentem. Tudtam, hogy sokan vagyunk, de azt gondoltam, talán emlékszik a nevemre, hiszen tőle kaptam. A rémülettől elnémulva halványan elmosolyodtam. Thay erre megbocsátóan visszamosolygott, majd faképnél hagyott, én pedig csak értetlenül ültem ott. Nem sokkal később megállított egy másik szerzetesnőt is, és ugyanezt kérdezte tőle: „Te ki vagy?” „Nem tudom!” – felelte ő, Thay pedig szélesen elvigyorodott – „Ilyen a valódi párbeszéd mester és tanítvány között!” – mondta derűsen. Azt tanította nekünk, hogy a nemtudás állapotában az elme nyitott, szabad, és ráébred a lehetőségek végtelen sorára.

(Mély Odaadás nővér, a kötet szerkesztője és a kommentárok szerzője)

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Az „élettartam” fogalma a negyedik...

Az „élettartam” fogalma a negyedik elgondolás, melynek elengedésére bíztat bennünket a Gyémánt szútra. Meggyőződésünk, hogy volt egy időpillanat, amikor megszülettünk, lesz egy másik pillanat, amikor meghalunk, és azt gondoljuk, hogy csak e két pont között létezünk. Ezt az élettartam fogalma sűríti magába. Úgy véljük, hogy a földi létünk csak egy rövid pillanatig tart. Biztosra vesszük, hogy a nem-létezés tartományából érkeztünk bele a létezésbe, és miután sok évtizedet elidőztünk benne, visszatérünk a nem-létezés világába.

A Negyvenkét fejezetes szútrában az áll, hogy egyszer Buddha azt kérdezte a tanítványaitól: „Meddig tart egy emberélet?” Egyikőjük így felelt: „Ó, száz évig.” Buddha erre elmosolyodott. Egy másik szerzetes szerint „húsz évig”, míg egy harmadik szerint „egy napig”. Valaki megszólalt: „A hossza egyetlen légvételnyi.” Erre Buddha így válaszolt: „Bizony, ez a helyes válasz.” Minden légvételben újjászületünk. A mai önmagunk már egy új élet, amely a tegnapi önmagunkat követi.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)

Amikor katasztrófák vagy...

Amikor katasztrófák vagy természeti csapások sújtanak le, és emberek ezrei vesztik életüket, felmerülhet a kérdés: „Hogy történhet ilyesmi? Egyesek miért halnak meg, mások pedig miért nem? Én vajon miért menekültem meg?”

Az ülés és a gyakorlás segített megértenem, hogy amikor mások meghalnak, velük együtt mi is meghalunk, mivel kölcsönös létezésben élünk. Olyan ez, mint amikor egy szerettünk eltávozik: egy részünk szintén odavész, mi is meghalunk vele. Akik természeti csapásban vesztik életüket, értünk halnak meg, mi pedig értük élünk. Attól függően, milyen a jelenlegi életünk, a haláluk jelentést hordozhat számunkra. Ők is tovább élnek bennünk, magunkban hordozzuk őket. A kölcsönös létezés eme belátása elhozhatja a békét nekünk.

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)