Amikor túl sok erőszak és harag tölt el, olyan feszültté válsz, akár egy robbanásra kész bomba. Rengeteget szenvedsz és szenvedésed szétárad mindenkire, akivel együtt élsz vagy dolgozol. A környezetedben levők félnek tőled és nem akarnak a közeledbe menni. Így aztán azt képzeled, hogy kiközösítenek. Végtelenül magányosnak érzed magad. Amikor szenvedünk, gyakran másokat hibáztatunk és bennük látjuk szenvedésünk okát. Nem ismerjük fel, hogy bizonyos mértékben mi magunk is felelősek vagyunk a saját és a körülöttünk élők szenvedéséért. Nem vesszük észre, hogy miközben mások segíteni szeretnének nekünk, mi olyanokká váltunk, akár egy robbanásra kész bomba. Avagy épp te ismersz valakit, aki ebben az állapotban van és bár szeretnéd kinyújtani a kezed felé, úgy véled, bármely pillanatban felrobbanhat, így inkább tartod tőle a távolságot. Először is meg kell tanulnod ügyesnek lenni. Gyakorold a tudatos légzést, a tudatos sétát, saját szenvedésed átölelését és a szeretetteljes beszédet. Ezt követően már közeledhetsz embertársadhoz magabiztos jelenléteddel és éber tudatossággal átitatott beszédeddel. Ez mindkettőtök számára gyógyító erejű lehet. A mély, megértő hallgatás és a szeretetteljes beszéd segítségével helyreállíthatod a párbeszédet.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

A kölcsönös létezés azt jelenti, hogy semmi sem létezik önmagában, mástól elkülönülten. Mindannyian össze vagyunk kötve. Másról gondoskodva önmagadat ápolod. Önmagad ápolva másokról gondoskodsz. A boldogság és a biztonság nem egymástól függetlenül létező dolgok. Ha te szenvedsz, akkor én is szenvedek. Ha nem vagy biztonságban, akkor én sem. Nincs számomra út az igaz boldogsághoz, ha te szenvedsz. Ha képes vagy mosolyogni, akkor én is tudok. A kölcsönös létezés megértése nagyon fontos. Segít abban, hogy megszabaduljunk az egyedüllét délibábjától, és átalakítsuk az elszigeteltség érzéséből eredő haragunkat.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

Amikor dühösek vagyunk valakire és megannyi módon próbálkoztunk már, ám mégsem tudtuk feloldani a nehézségeket, megpróbálhatjuk megajándékozni a másikat. Jóelőre készítsünk ajándékot, amikor boldogok, higgadtak és magabiztosak vagyunk, s rejtsük el, amíg el nem jön az idő, amikor szükségünk lehet rá. Ne várjunk, amíg dühösek leszünk, mert épp akkor majd nem érezzük úgy, hogy megtennénk. Majd amikor ismét dühösek leszünk, elővesszük a rejtekhelyéről és átadjuk. Azonnali megkönnyebbülést érzünk. Többnyire amikor harcolunk büntetni akarunk. Ám ha épp az ellenkezőjét tesszük, olyat adunk, amit a másik kedvel, akkor haragunk szertefoszlik és meglepően gyorsan a szeretet és megértés partján találjuk magunkat.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.

Amikor új kapcsolatot létesítesz, mindketten még könnyedek vagytok, kevés csomó alakul ki közöttetek. A félreértéseket könnyedén, azon nyomban tisztázzátok. Ám ha hagyjuk a dolgokat felhalmozódni, akkor számos olyan csomó alakul ki, amelyekről nem tudjuk, hol kezdjük el a kibogozásukat. Ahhoz, hogy boldogságunkat megőrizhessük, fel kell ismernünk és kommunikálnunk kell róluk, azonnal, akkor, amikor kialakulnak. Egy asszony mesélte, hogy alig három nappal az esküvője után számos belső csomó alakult ki benne, amelyekről harminc éven át nem beszélt a partnerének. Attól tartott, ha felveti, abból harc lesz. Nem lehetünk igazán boldogok valódi, nyitott kommunikáció nélkül. Ha nem sajátítjuk el az éber tudatosságot mindennapjainkban, akkor a szenvedés magját vetjük el épp abban az emberben, akit a legjobban szeretünk.

Forrás: Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.