Idézetek

Ismertem egy férfit, aki annyira haragudott az apjára, hogy így fogalmazott: „Nem akarom, hogy bármi közöm legyen az apámhoz.” Érthető. Úgy érzi, minden szenvedésének az apja az oka, és teljesen más akar lenni, mint ő. Mindenestől el akarja vágni magát a létezésének e részétől. De ha a mélyére tekint, meglátja, hogy bár teljes lényével utálja az apját, ő az apja, az apja folytatódása. Saját magát gyűlöli, amikor az apját gyűlöli. Nincs más lehetőség, mint hogy elfogadjuk az apánkat. Ha kicsi a szívünk, nem tudjuk még őt átölelni; ehhez nagy szívre van szükségünk. Hogyan tárjuk ki a szívünket, hogy elég hely legyen benne apánk átöleléséhez?

A mélyre tekintés az egyetlen gyakorlás, amely a mérhetetlenségig segít kitárnunk a szívünket. Amíg mérhető a szív, addig nem nagy. Az igaz szeretetet négy összetevő, a négy mérhetetlen alkotja. Ezek a maitri (szerető kedvesség), a karuna (együttérzés), a mudita (öröm) és az upeksha (felülemelkedettség, megkülönböztetésmentesség). A gyakorlást ezekkel az összetevőkkel végezzük, hogy a szívünket a mérhetetlenségig megnyissuk. Ahogy a szívünk kezd megnyílni, növekedni, bármilyen szenvedést képesek vagyunk átölelni, elbírni és elviselni. Amikor átöleljük a bennünk lévő szenvedést, az véget ér.

Buddha a következő hasonlattal írja le a mérhetetlen szívet. Ha valamilyen piszok hullik a vizespoharunkba, már nem isszuk meg azt a vizet, ki kell öntenünk. De ha ugyanazt a koszt egy hatalmas folyóba dobjuk, attól még használható marad a vize. A folyó nagy, el tudja fogadni a koszt, és megihatjuk a vizét.

Amikor kicsi a szívünk, nem bírjuk elviselni a mások vagy a társadalom által ránk rótt szenvedést. Ám ha nagy a szívünk, képesek vagyunk átölelni a fájdalmat, és nem kell szenvednünk tőle. A négy mérhetetlen gyakorlása a folyóhoz hasonlatossá növeszti a szívünket.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)

Elmélyítve figyelmét, a meditációt gyakorló belátásra jut és bölcsességet nyer (prajna). A belátás megszabadíthat minket a szenvedéstől és a szolgaságtól. Meditálás során a bilincsek lehullanak, a belső szenvedést felépítő neheztelés, félelem, harag, reményvesztettség és gyűlölet átalakulnak, a kapcsolatok az emberekkel és természettel könnyebbé válnak, a szabadság érzése és öröm hat át minket. Ráébredünk, hogy belül és körülöttünk mi van. Frissebbek és élettelibbek vagyunk napi életünkben. Ahogy egyre szabadabbak és boldogabbak vagyunk, egyre kevésbé cselekszünk olyat, ami másnak szenvedést okoz, és képesek vagyunk önmagunkat megváltoztatni és körülöttünk másoknak segíteni tudunk szabaddá válni.

Thich Nhat Hanh: How to sit (2014)