Idézetek

Többségében Thich Nhat Hanh magyarul megjelent köteteiből vett idézetek olvashatók itt. 

Az éber figyelem harangja

Dang Nhiem azt jelenti "Megkülönböztetésmentességgel díszítés" A harang hangja nagyon fontos a számomra. Azt mondhatom, megmentette az életem. Rengeteg szenvedés keletkezett bennem. S néha olyan túláradónak éreztem, hogy nem voltam képes elviselni. Mikor apácává szenteltek, meghívhattam ezt a nagy harangot. Nem használjuk az "ütés" szót, mert erőszakosan hangzik. A "meghívni" valami nagyon tiszteletteljest és békéset jelent. Sokszor megyek New Hamlet nagy meditációs termébe, mely egy falucska a nővérek számára Plum Village-ben. Meghívom a harangot újra és újra, néha órákon keresztül csak azért, hogy lélegezzek. Csak azért, hogy átöleljem és lenyugtassam az érzéseimet. Ez az én barátom. Ez én vagyok. Thay nagyon tisztán tanítja nekünk, a lépéseket, melyeket megtehetünk, hogy meghívjuk a harangot.

Sokunk számára, akik otthon élnek, nem pedig egy kolostorban, ez valami, amit használhatsz. Ez egy mini harang, ez pedig a harangmeghívó. Ezt is harangként tartjuk számon. Szóval van harangmeghívója. Ez a rituálé, ez a haranggal való kapcsolat megalapozása, amely mindent jelenthet számunkra. Például mielőtt meghívjuk a harangot, egyenesen helyezzük el ilyen módon, nem görbén. Ellenőrizd, hogy egyenesen áll-e a harang? Csendesen ülünk függőleges háttal.

Háromszor: Belégzés...Kilégzés. Belégzés...Kilégzés. Belégzés...Kilégzés. Ez három körben. Így. A lélegzet maga a harang hangja.  Ez a harang az, amely mindig velünk van.  Mert nem mindig van hozzáférésünk a nagy haranghoz vagy a mini haranghoz. Szóval megtanultam a lélegzetem használni a tudatosság harangjaként, melyhez visszatérhetek a mindennapi életemben bármelyik pillanatban….

Részlet a "Az éber figyelem harangja" c. videóból (https://www.szelidmosoly.hu/index.php/hu/videok/12-videok-publikus/161-az-eber-figyelem-harangja)

Testünk és elménk

A mindennapi életünkben gyakran csak a testünk van jelen, míg az elménk elkalandozik. Talán a múlt ejti foglyul, vagy a jövő foglalkoztatja, a teendőinken, a haragunkon vagy az aggodalmainkon jár az eszünk. Ott vagyunk, de mégsem vagyunk jelen. Nem vagyunk hozzáférhetőek önmagunk és mások számára. Tehát a gyakorlat abban áll, hogy visszatérünk a légzésünkhöz.

A légzés hidat képez a test és az elme között. A testünk és az elménk önkéntelenül találkozik, amint elkezdünk figyelmet szentelni a légzésünknek. Ezt nevezzük a „test és elme egységének”. A légzésünk megnyugszik, amiből a testünk és az érzéseink egyaránt profitálnak. Ez a béke gyakorlása. Megérkezünk az itt és mostba, a jelenlétünk teljes, átjár bennünket az élet, így pedig megérinthetjük az élet csodáit. Ez az egyszerű gyakorlat csodát tehet – meghozhatja bennünk minden pillanat mély átélésének képességét.

Hazatérünk a testünkhöz, hogy tudatosítsuk magunkban a létezését és gondját viseljük. Lehet, hogy elhanyagoltuk vagy rosszul bántunk vele. A tudatosságunkkal átöleljük a testünket, és tudatosítjuk, hogy van-e bármi benne, ami a figyelmünket kéri. Felfedezhetjük, hogy olyan életet éltünk, amitől a feszültség, a fájdalom és a stressz régóta felhalmozódott a testünkben.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)

Köldökzsinór

A meditáció gyakorlásával újra megláthatjuk a köldökzsinórt, amellyel anyánkhoz kapcsolódunk. Felfedezhetjük, hogy anyánk nemcsak kívül létezik, hanem bennünk is ott van. És ott van a köldökzsinór is. A dolgok mélyére tekintve meglátjuk, hogy minden létezőhöz köldökzsinór kapcsol bennünket. Képzeljük el, hogy köldökzsinórral kapcsolódunk a naphoz. A nap minden reggel felkel, neki köszönhetjük a fényt és a meleget. A nap és a melege nélkül meghalnánk. Ugyanúgy függünk a naptól, ahogy egy kisbaba függ az anyjától. Tehát köldökzsinór köt össze bennünket a nappal. Az égen úszó felhőkhöz egy másik köldökzsinórral kapcsolódunk, mert ha nem lennének felhők, nem lenne eső, nem lenne ivóvíz, nem lenne tej, tea, kávé, jégkrém, nem lenne semmi. Köldökzsinór kapcsol bennünket a folyóhoz és az erdőhöz is. Szemügyre véve meglátjuk, hogy mindennel és mindenkivel kapcsolatban állunk a világmindenségben. A létezésünk más dolgoktól függ. Egyaránt szükségünk van az élő és az élettelen dolgokra, a növényekre, az ásványokra, a levegőre és a vízre.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)

A családi kapcsolataink meggyógyítása

Lehet, hogy apánk a tulajdonának tekintett bennünket, mint egy házat, egy köteg pénzt vagy egy kocsit. Ha apánk ilyen volt, talán úgy gondolta, bármit megtehet velünk csak azért, mert a gyerekei vagyunk. Nem személyként, emberi lényként gondolt ránk, akinek joga van gondolkodni, cselekedni és követni mindazt, amit szépnek, jónak és igaznak hisz. Csak azt akarta, hogy az általa kitűzött utat kövessük. Miért ilyenek egyes apák? Vannak másfajta apák is, akik képesek sok tisztelettel bánni a gyermekükkel, mint szabad élőlénnyel.

Apánk talán azért bánt rosszul velünk, mert nem volt szerencséje. Nem tanulta meg az iskolában és a környezetétől, hogyan érezze és fejezze ki a szeretetet és a megértést. Ha őt hibáztatjuk, ha meg akarjuk büntetni, attól csak még többet fog szenvedni. Így nem tudunk segíteni neki. Ám ha megértjük, hogy nem volt szerencséje, az apánk felé irányuló haragunk szertefoszlik. Apánknak a szeretetünkre, nem pedig a büntetésünkre van szüksége.

Persze fontos a saját biztonságunk, hogy ne legyünk apánk közelében, ha fizikailag és érzelmileg romboló hatással van ránk. De ha elmenekülünk előle, az csak fokozza mindkettőnk szenvedését. Ha nem gyakoroljuk a tudatosságot a szüleinkkel kapcsolatban, akkor pokollá tesszük egymás életét.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)