Tíz évvel ezelőtt három, szép himalájai cédrust ültettem a remetelakom mellé, és most, valahányszor elmegyek mellettük, meghajolok előttük, arcomat kérgükhöz érintem, és megölelem őket. Teljes figyelmemmel lélegzem be és ki, felnézek a fák ágaira, gyönyörű leveleikre. Sok békét és energiát merítek ölelésükből. A fa érintése nekünk és a fának egyaránt gyönyörűség. A fák szépek, pihentetők és megbízhatók. Egy fa soha nem utasít vissza, ha át akarjuk ölelni. A fákra számíthatunk. Tanítványaimat is erre oktatom.

Thich Nhat Hanh: A béke érintése (Édesvíz kiadó, 2004)

Öröm egy olyan szanghához tartozni, ahol az emberek jól gyakorolnak együtt. Már az is igazi segítség, ahogy az emberek járnak-kelnek, esznek, mosolyognak ott. Valaki felém jön, rám mosolyog, én vissza, és együtt vagyunk, mint szangha. Ha így gyakorolunk, együtt, igazi átalakulást tapasztalhatunk magunkban. Nem kell intenzíven gyakorolnunk vagy erőlködnünk. Elég, ha egy jó szanghában vagyunk, ahol az emberek boldogok, mélyen átélnek minden pillanatot, és az átalakulás minden különösebb erőfeszítés nélkül, természetesen bekövetkezik

Thich Nhat Hanh: A béke érintése (Édesvíz kiadó, 2004)

A történelmi dimenzióban születési és halálozási anyakönyvi kivonatunk van. Aznap, amikor anyánk eltávozik az élők közül, szenvedünk. Ha valaki leül mellénk, törődik velünk, némi megkönnyebbülést érzünk. Megkapaszkodhatunk valakinek a barátságában, a támogatásában, meleg kezében. Ez a hullámok világa. Élet és halál, hullámhegyek és -völgyek, lét és nemlét jellemzi. A hullámnak kezdete és vége van, de mindezekkel a tulajdonságaival nem írhatjuk le magát a vizet. A víz világában nincs születés vagy halál, nincs lét vagy nemlét, nincs kezdet vagy vég. Amikor megérintjük a vizet, az igazság végső dimenzióját érintjük, és felszabadulunk mindezek alól az elvek alól.

Thich Nhat Hanh: A béke érintése (Édesvíz kiadó, 2004)

Az első szerelem, amikor először érzünk vonzalmat egy másik személy iránt, még nem az igazi. Az igazi szerelem szerető kedvességet és könyörületet jelent, feltétel nélküli szeretetet. Ilyenkor kétszemélyes közösséget teremtünk a szerelem és a szeretet művelésére, gondoskodunk a másikról, segítjük társunk virágzását, és a boldogságot valósággá tesszük ebben a kis közösségben. A másik iránt érzett szerelmen keresztül, a másik ember boldogításának művészetén keresztül megtanuljuk kifejezni szeretetünket az egész emberiség, minden élőlény felé

Thich Nhat Hanh: A béke érintése (Édesvíz kiadó, 2004)