Lehet, hogy apánk a tulajdonának tekintett bennünket, mint egy házat, egy köteg pénzt vagy egy kocsit. Ha apánk ilyen volt, talán úgy gondolta, bármit megtehet velünk csak azért, mert a gyerekei vagyunk. Nem személyként, emberi lényként gondolt ránk, akinek joga van gondolkodni, cselekedni és követni mindazt, amit szépnek, jónak és igaznak hisz. Csak azt akarta, hogy az általa kitűzött utat kövessük. Miért ilyenek egyes apák? Vannak másfajta apák is, akik képesek sok tisztelettel bánni a gyermekükkel, mint szabad élőlénnyel.

Apánk talán azért bánt rosszul velünk, mert nem volt szerencséje. Nem tanulta meg az iskolában és a környezetétől, hogyan érezze és fejezze ki a szeretetet és a megértést. Ha őt hibáztatjuk, ha meg akarjuk büntetni, attól csak még többet fog szenvedni. Így nem tudunk segíteni neki. Ám ha megértjük, hogy nem volt szerencséje, az apánk felé irányuló haragunk szertefoszlik. Apánknak a szeretetünkre, nem pedig a büntetésünkre van szüksége.

Persze fontos a saját biztonságunk, hogy ne legyünk apánk közelében, ha fizikailag és érzelmileg romboló hatással van ránk. De ha elmenekülünk előle, az csak fokozza mindkettőnk szenvedését. Ha nem gyakoroljuk a tudatosságot a szüleinkkel kapcsolatban, akkor pokollá tesszük egymás életét.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)

Öleljük át a szenvedésünket, és tekintsünk a mélyére; sokat tanulhatunk belőle. Amikor a tároló-tudatunk legalján szunnyadó félelem magja feljön az elme-tudatunk szintjére, a gyakorlás abban áll, hogy az éber figyelem magját is meghívjuk: öltsön testet. Az éber figyelem segít tényleg jelen lennünk, hogy felismerjük és átöleljük a szenvedést, ne pedig elmeneküljünk előle. Eleinte az éber figyelmünk nem elég erős ahhoz, hogy elbírja a fájdalmunkat és a bánatunkat. Ám ha gyakorolunk, és különösen, ha egy közösség támogatja a gyakorlásunkat, az éber figyelmünk eléggé megerősödik ahhoz, hogy elbírjuk vele a fájdalmunkat, a bánatunkat és a félelmünket.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)

A megvilágosodás nem különül el a mosogatástól vagy a salátatermesztéstől. A gyakorlás lényege, hogy megtanuljuk a mindennapi életünk minden pillanatát mélyen, éber figyelemmel és összpontosítással átélni. A műalkotások kitalálása és létrehozása is a mindennapi életünk e pillanataiban történik. Amikor papírra vetjük a verset vagy a dallamot, az csak a megszületés pillanata. A műnek már ott kell lennie bennünk ahhoz, hogy világra tudjuk hozni. Ha viszont nincsen ott, hiába gubbasztunk hosszú órákon át az íróasztalunknál, nincsen semmi, ami megszülethetne, így nem is tudunk létrehozni semmit. A belátásunk, az együttérzésünk és az a képességünk, hogy a másik szívét megérintő módon tudunk írni, mind a gyakorlásunk fáján kirügyező virágok. Érdemes a mindennapi életünk minden pillanatát a hasznunkra fordítani, hogy ez a belátás és együttérzés szárba szökhessen.

Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)

Ha éber figyelemmel lélegzel ki és be, akkor már van belátásod. Mindenki lélegzik, de nincs mindenki tudatában, hogy lélegzik. Ha nem élnél, nem lélegeznél. Ha éber figyelemmel lélegzel, rádöbbensz, hogy élsz. Ha nem élnél, nem lélegeznél. Az élet pedig mind közül a legnagyobb csoda, és örvendezhetsz, hogy életben vagy. Ha így lélegzel be, akkor a lélegzetvételed az élet ünneplése.

Thich Nhat Hanh: How to sit (2014)