A levelekre általában úgy tekintenek, mint a fa gyermekeire. Igen ők gyermekei a fának, a fából születtek, de egyben a fa anyái is. A levelek a nyers nedveket, a vizet és az ásványokat napfénnyel és gázokkal ötvözik, és éltető nedvekké alakítják, amelyek táplálják a fát. Ily módon a levelek a fák anyjává lesznek. Mi a társadalom gyermekei vagyunk, de egyben szülők is, akiknek táplálniuk kell a társadalmat. Ha kiszakadunk a társadalomból, akkor nem változtathatjuk azt élhetőbb hellyé a magunk és a gyermekeink számára. A leveleket a szár köti össze a fával. A szár nagyon fontos.

Régóta kertészkedem közösségünkben, és tapasztalatból tudom, hogy a szaporítani kívánt növények néha nehezen erednek meg. Ezért egyfajta növényi hormonnal kezeljük őket, hogy könnyebben gyökeret ereszthessenek a talajba. Azon szoktam töprengeni: a meditáció gyakorlása során vajon keletkezik-e valamilyen varázspor, ami a gyökértelen embereknek segít újra belegyökereznie a társadalomba? A meditáció nem a társadalomból való menekülés. A meditáció arra szolgál, hogy szert tegyünk a társadalomba való újbóli beilleszkedés képességére – hogy a levelek táplálhassák a fát.

Thich Nhat Hanh: A béke légy te magad (http://ursuslibris.hu/a-beke-legy-te-magad/)

Ha nem érted meg igazán a társadat, akkor igazán szeretni sem tudod - és nem tudsz igazán törődni vele. Ezért kell időt szánnod arra, hogy figyelmesen megvizsgáld és megértsd a fájdalmát és a vágyait. Ha úgy érzed, nem sikerült teljesen megértened, akkor kérdezd meg tőle: "Kedvesem, mit gondolsz, valóban megértettelek?" Minél inkább megértesz valakit, annál jobban fogod szeretni.
 

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)

Mindannyiunknak fel kell tennünk a kérdést magunkban: vajon lehetségesnek tartjuk a jövőt? Ha őszinte igennel tudunk válaszolni, akkor van még remény. Ám akkor ennek a reménynek megfelelően kell élnünk. A gyermekeink jelentik a mi életünk folytatását. Ha megnézzük őket, magunkat látjuk viszont. Ők visznek bennünket a jövőbe. Nekem nincs saját testemből fakadt gyermekem, lelki gyermekem azonban annál több: szerzetesek, apácák, és sok laikus – a tanítványaim. Én azt gyakorlom, hogy mindennap a tőlem telhető legjobbat adjam át nekik: a helyes gondolkodást, a helyes beszédet és a helyes cselekvést. A helyes gondolkodás együttérzéssel, odaadással és elfogadással jár. A helyes beszédnek van ereje megbocsátani, szeretetet és reményt ébreszteni. A helyes cselekvés óvni és segíteni tud, mert ezeket a tetteket a jóság és az együttérzés váltja ki. Mindannak, amit teszek, mondok, és gondolok, a mindennapi életemből kell fakadnia, és ez az, amit a lelki gyermekeimnek továbbadok. Az életem az üzenetem. Ha tehát reménykedem, ha képes vagyok úgy élni, hogy lehetővé váljék a jövő, akkor a tanítványaim is képesek lesznek ezt továbbvinni. Ezért kell mindannyiunknak feltennünk a kérdést, hogy képesek vagyunk-e így élni, s ezt a gyermekeinknek továbbadni. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy minden kulturális határon túl, valamennyien ugyanabban a jövőben osztozunk. „Közös-ség” vagyunk, tehát a lényünk minden máséval összeforrt. A boldogságunkat nem építhetjük a többi ember, etnikum, nemzetiség, állat vagy kőzet szenvedésére. A boldogság nem személyes ügy

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)

Az élet csodája jelenvaló. Érezzük magunkban és magunk körül mindenütt: a szemünk is csoda, a szívünk is csoda, az agyunk is csoda. A kék ég, a fehér fellegek, a hegyek, a folyók, az erdők, a virágok, a szeretett személy – ezek az élet igazi csodái. De ha megengedjük magunknak, hogy elvesszünk a múlt szenvedéseiben vagy a jövő miatt érzett félelmekben és aggodalmakban, nem leszünk képesek itt és most észrevenni ezeket a csodákat.

Thich Nhat Hanh: Vegyen körül a szeretet (Bioenergetic Kft., 2008)