Időnként – hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy eljött az ideje a lazításnak, a békességnek – fenntarthatunk magunknak némi időt az elvonulásra: egy éberségben töltött napot, amikor lassan járunk, mosolygunk, teázunk egy barátunkkal és élvezzük az együttlétet, mint a legboldogabb emberek a Földön. Ez nem is visszavonulás, hanem ajándék. A séta közben végzett meditáció, a konyhai és kerti séta során, az ülőmeditáció alatt, egész nap gyakorolhatjuk a mosolygást. Először nehéznek találhatjuk a mosolygást, de gondolkozzunk el azon, vajon miért. A mosoly azt jelenti, önmagunk vagyunk, uralkodunk magunkon, és nem veszítjük el a tudatosságunk. Ilyen mosolyt lehet látni a buddhák és bódhiszattvák arcán.
Thich Nhat Hanh: A béke légy te magad (http://ursuslibris.hu/a-beke-legy-te-magad/)
