Merre tart a lovunk

Van egy zen történet egy lovasról, aki sebesen vágtatott. Egy útelágazásnál utána kiáltott egy barátja: „Merre tartasz?” A férfi így válaszolt: „Nem tudom. A lovat kérdezd!” Az emberiség helyzete most pont ilyen: napjainkban a ló a technológia. Magával ragadott bennünket, és irányíthatatlanná vált.

Kezdetben a Google mottója ez volt: „Ne légy gonosz.” Ez vajon reális? Lehetséges egyáltalán? Lehet rengeteg pénzt keresni anélkül, hogy gonoszok lennénk? Próbálják ezt megvalósítani, de eddig nem sok sikerrel. A technológia elidegenít bennünket önmagunktól, a családunktól és a természettől is –, a természet mégis képes a gyógyításra és a táplálásra. Mi viszont annyi időt töltünk a számítógépünk előtt, hogy már nem vagyunk kapcsolatban magunkkal, a családunkkal és a Földanyával. A civilizáció tehát rossz irányba halad. Lehet, hogy nem ölünk meg vagy semmizünk ki embereket azzal, ahogyan pénzt keresünk, mégis rámegy a saját életünk, boldogságunk, a szeretteink és a Földanya élete és boldogsága.

Valójában ahelyett, hogy a tudomány és a technológia vívmányait a bolygó megmentésére fordítanánk, a piacgazdaság arra használja a technológiát, hogy kielégítse a vágyainkat, és még inkább kizsákmányolja a Földet. Sajnos leginkább arra használjuk a technikát, hogy kielégítsük a sóvárgásainkat, és elmeneküljünk a jelen pillanatból. Elegendő tudással rendelkezünk önmagunk és a Föld megmentéséhez, azonban a hajlandóságunk még nincs meg hozzá. A kérdés, hogy a technológia hogyan válhat integrációs erővé ahelyett, hogy pusztítást végezne? A technológiai cégek milyen újításokkal segíthetik az embereket, hogy jól bánjanak magukkal, az alkalmazottjaikkal és a Földdel?

Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)