Tartsuk elevenen a figyelmes hallgatás célját a szívünkben és az elménkben. Amíg az együttérzés energiája jár át bennünket, addig biztonságban vagyunk. Tényleg biztonságban vagyunk még akkor is, ha a másik mondandója sok téves észlelésről, keserűségről, haragról, hibáztatásról vagy vádakról árulkodik.
Ne feledjük, hogy a másik beszéde talán előítéleteken és félreértéseken alapul. Később alkalmunk nyílik majd arra, hogy némi információt adjunk a másiknak, hogy módosítsa az észlelését, de ennek nem most van az ideje. Most a meghallgatás ideje van. Ha akár harminc percig képesek vagyunk életben tartani magunkban a tudatos együttérzést, akkor biztonságban vagyunk, mert az együttérzés energiája átjár bennünket. Amíg jelen van az együttérzés, felülemelkedettséggel tudunk hallgatni.
Tisztában vagyunk vele, hogy a másik szenvedést él át. Amikor nem tudjuk, hogyan bánjunk magunkban a szenvedéssel, az folytatódik, és a környezetünkben élőknek is szenvedést okozunk. Amikor mások nem tudják, hogyan kezeljék a saját szenvedésüket, az áldozatául esnek. Ha bennünket is áthat az ítélkezésük, a félelmük és a haragjuk, mi is áldozatul esünk a szenvedésüknek. Ám ha képesek vagyunk a figyelmes hallgatásra, és megértjük, hogy amit mondanak, az a szenvedésből ered, akkor az együttérzésünk megvéd bennünket.
Nem akarunk mást, mint segíteni a másiknak, hogy enyhüljön a szenvedése. Már nem a hibáztatásával és a megítélésével vagyunk elfoglalva.
Thich Nhat Hanh: A párbeszéd művészete – Út a megbékéléshez (Ursus Libris, 2020. Fordította: Máriás Petra.)