„Itt vagyok veled.”

Ez a legjobb ajándék, amit a szerettünknek adhatunk. A jelenlétünknél semmi sem értékesebb. Bármilyen drága holmit is veszünk a másiknak, az biztosan nem olyan különleges, mint a valódi jelenlétünk. Ez a csodálatos jelenlét üde, szilárd, szabad és nyugodt, s azért ajánljuk fel a szerettünknek, hogy boldoggá tegyük őt és saját magunkat is.

Saját magunkkal is használhatjuk ezt a mantrát. Amikor önmagamnak mondom, hogy „itt vagyok veled”, ez azt is jelenti, hogy jelen vagyok önmagam számára. Az elmém hazatér a testembe, és tudatára ébredek, hogy van testem. Ez az önmagunk felé irányított szeretet gyakorlása. Ha önmagunkkal együtt tudunk lenni, akkor a szerettünkkel is együtt tudunk lenni. Ez a gyakorlás jóleső. Kellemes érzéseket hozhat, amikor belélegzünk, és az elménkkel hazatérünk a testünkbe. Örömet lelhetünk a belégzésünkben, a testünkben és az elménkben. Így a mantra a körülöttünk levőkre is hatni fog.

Nem kell azt várnunk, hogy kölcsönös legyen a gyakorlás. A másiknak nem kell semmit sem mondania cserébe. Amikor kimondjuk a mantrát, mindketten profitálunk belőle. A mantra segít nekünk és a másiknak is hazatérnünk önmagunkba és a jelen pillanatba, amelyen osztozunk. Tehát a hatás megkettőződik.

Azt szoktuk mondani, hogy a szeretet a megértésen alapul. De hogyan is érthetnénk meg bárkit, ha nem vagyunk jelen? Ahhoz, hogy szeretni tudjunk, az elménknek az itt és mostban kell lennie. Tehát a szeretet első meghatározása a jelenlét. Hogyan tudnánk szeretni, ha nem vagyunk ott? A szeretethez jelen kell lennünk.

Thich Nhat Hanh: A párbeszéd művészete – Út a megbékéléshez (Ursus Libris, 2020)