„A buddhisták úgy tartják, a harang hangja Buddha hangja, amely invitál, hogy éljük meg a bennünk lakó örömöt és békét. Hangja voltaképpen azonos célt szolgál mint a templomi harang vagy bármely más imára hívó hang. (...) Ha igazán mélyen, feloldva figyelünk a harang hangjára, élvezni fogjuk a belégzést és a kilégzést, és élvezni fogjuk a harang hangját. Ilyenkor lenyugszik a test, megállapodnak az érzelmek, gondolataink lecsillapodnak. (...) Amikor lélegzünk és hallgatjuk a harangot, mélyen megélhetjük az érzést, hogy élünk. Élni csodálatos. A lélegzés önmagában is csodálatos.”
Forrás: Thich Nhat Hanh (2012) (Ford. Holbok Zoltán). „Csöndsarok”. Jaffa Kiadó, Budapest.
