Egy ötéves gyermek sérülékeny és igen könnyen megsebesül. Mindannyian voltunk ötévesek és az a gyermek ma is él bennünk. E meditáció során hazatérsz és megérinted azt az ötéves gyermeket önmagadban, akit esetleg mélyen megsebesítettek és akit hosszú idő óta figyelmen kívül hagytak. Ülve és lélegezve, feltehetően egy ötéves korodban készült fényképet nézve, így szólhatsz: “Ötéves gyermeknek látva önmagam: belégzek. Rámosolyogva az ötéves gyermekre: kilégzek.“
A következő lépés, hogy elképzeled azt a személyt, aki feltételezésed szerint ötéves korodban szenvedést okozott neked. Hasznos lehet szüleidet elképzelni mint ötéves gyermekeket. Így szólhatsz: “Belégzek és látom apámat ötéves korában. Kilégzek és rámosolygok a gyermekre, aki apám volt ötéves korában.“ Lehet elképzelésünk apánkról mint felnőtt emberről, de elfelejtjük, hogy ő is kisgyermek volt, akinek szintén könnyen okozhattak sebeket. Ha segít neked, keress egy fotót apádról, amelyen ötéves és nézd meg. Lélegezz be és ki és mosolyogj az ötéves apádra. Meglátod, hogy apád ugyanolyan sebeket hordoz magában mint te magad. Ebben a pillanatban te magad vagy a saját apád. Gondolataid tárgyává válsz, s így megértés és együttérzés támadhat benned.
Lehet, hogy kedved támad a következő irányított ülő meditáció gyakorlására:
Ötéves gyermeknek látván magam, belégzek.
Rámosolygok az ötéves gyermekre, kilégzek.
Törékenynek és sérülékenynek látván az ötévest, belégzek.
Szeretettel tekintek a bennem élő ötévesre, kilégzek.
Ötéves gyermekként látva apámat, belégzek.
Rámosolygok ötévesként látott apámra, kilégzek.
Törékenynek és sérülékenynek látván ötéves apámat, belégzek.
Szeretettel és megértéssel mosolygok ötéves apámra, kilégzek.
Látván gyermekként szenvedő apámat, belégzek.
Látván gyermekként szenvedő anyámat kilégzek.
Látván magamban apámat és anyámat, belégzek.
Rámosolygok apámra és anyámra, kilégzek.
Forrás: Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California
