Konfliktus esetén igen gyakran azt hisszük, hogy a másik ember vagy csoport jelenti a gondot. Úgy véljük teljes egészében ők a hibásak és ha abbahagynák amit tesznek vagy ahogyan léteznek, akkor helyreállna a béke és boldogság. Így aztán az a vágy ösztökélhet bennünket, hogy pusztítsuk el a másikat. Azt kívánhatjuk, hogy bárcsak ne léteznének. Ám ha a mélyére nézünk, akkor tudjuk, hogy nem mi szenvedünk egyedül, hanem a másik is. Ha időt szánunk arra, hogy lecsillapítsuk önmagunkat és a helyzet mélyére tekintünk, akkor felismerhetjük, hogy felelősségünk kölcsönös, hogy együtt hoztuk létre a konfliktust azzal, ahogyan gondolkodunk, cselekszünk vagy beszélünk, akár egyénenként, csoportként vagy nemzetként. A mélyére tekintve megláthatjuk a magunk részét a nehézségek kialakulásában és vállalhatjuk ezért a felelősséget. Amikor látjuk a saját hozzájárulásunkat a konfliktushoz, akkor lehetségessé válik, hogy megnyissuk a szívünket és párbeszédbe kezdjünk. Magunk is meg akarjuk teremteni a lehetőségét annak, hogy békében és biztonságban éljünk. Ha megvan benned ez a szándék és tudod, hogy miként fogadd a másikat a szívedbe, akkor máris kevésbé szenvedsz. A másik is biztonságban és békében szeretne élni. Amikor eltökéltek vagyunk a befogadásban, már könnyű megkérdezni a másikat: „Hogyan biztosíthatnánk a legeredményesebben kölcsönös biztonságunkat és boldogságunkat?” Amikor így tesszük fel a kérdést, akkor a helyzet rendkívül gyorsan és mélyen megváltozhat.
Forrás: Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.
