Amikor bizonygatunk valamit hajlunk arra, hogy kicsavarjuk az igazságot vagy csak valami részben igazat mondjunk. Eltúlozhatjuk a dolgot úgy, hogy valami nagyobbnak vagy többnek tűnjön, mint valójában. Esetleg kiegészítjük, felcicomázzuk avagy igazunk bizonyítására kitalált részletekkel gazdagítjuk. Az efféle beszéd félreértésekhez és bizalomvesztéshez vezethet. Attól, hogy valamit megfigyeltünk vagy megtapasztaltunk, még nem kell beszélnünk róla, ha tudjuk, hogy ezzel szenvedést okozunk. Amikor látjuk, hogy mondandónk szenvedést okoz, annyit mondunk: „Nos, csak az igazat mondtam.” Akár igazat is mondhattunk, ám tehettük ügyetlenül és bántón. A szeretetteljes beszéd megköveteli: úgy mondjuk el az igazságot, hogy hasznára váljon másoknak, a világnak és nekünk magunknak is. Amikor igazat mondunk, tegyük együttérzéssel, úgy, hogy akihez beszélünk elfogadhassa, amit mondunk
Thich Nhat Hanh (2017). „How to fight”. Paralax Press, Berkeley, California.
