Nem kivágni

A nyugati orvoslás túl nagy hangsúlyt fektet a sebészetre. Az orvos el kívánja távolítani a haszontalan dolgokat. Ha testünkben valami szokatlan találnak, túl gyakran sebészi beavatkozást javasolnak. Úgy tűnik ez igaz a pszichoterápiára is. A terapeuta abban segédkezik, hogy szabaduljunk meg attól, amire nincs szükségünk és csak azt tartsuk meg, amire van. Ám könnyen előfordulhat, hogy nem sok minden marad. Ha eldobunk magunktól mindent, amit nem akarunk megtartani, akkor könnyen önmagunk nagyrészétől szabadulunk meg.

Ahelyett, hogy úgy tennénk, mintha önnön részeinktől megszabadulhatnánk: elsajátíthatjuk az átalakítás művészetét. Így például haragunkat valami üdvösebbre, mint a megértés, változtathatjuk. Nincs szükségünk sebészi beavatkozásra, hogy kivágjuk magunkból a haragot. Ha haragszunk a bennünk élő haragra: két harag él bennünk egyidőben. Elég, ha szeretettel és figyelmesen tekintünk rá. Ha így bánunk haragunkkal, anélkül, hogy elmenekülnénk előle: magától átalakul. Ez a béketeremtés. Ha békében élünk önmagunkkal, akkor megbékélhetünk a haragunkkal. Hasonlóan bánhatunk a depresszióval, aggodalommal, félelemmel avagy a kellemetlen érzésekkel is.

Thich Nhat Hanh: Peace is every step. Rider, 1995.

r_image134.jpg

A weboldalon cookie-kat használunk a jobb működés érdekében