„Szabaduljak meg a kötöttségektől és az ellenszenvtől." A Buddha olyan szeretetet vár el tőlünk, amely se nem kisajátító, se nem túlságosan kapaszkodó. Valamennyiünkben, öregekben és fiatalokban megvan a túlzott kötődés vágya. Amint a világra jövünk, máris találkozunk a tudatlansággal és az énhez való túlzott kötődéssel. Amikor pedig megszeretünk valakit, szeretetünk többnyire követelőző. Ha viszontszeretnek minket, azt várjuk el a kedvesünktől, hogy egyedül ránk figyeljen. Ellenünkre van, hogy bármi vagy bárki mást szeressen. A kisajátító szeretet velejéig zsarnoki. Uralni akarjuk a szeretett lényt, megszabni, mi az, amit megtehet, és mi az, amit nem. Az egészséges párkapcsolatokban mindig van egy csipetnyi kisajátító hajlam és ragaszkodás, ám ha ezt túlzásba visszük, mindkét fél szenved tőle.
Thich Nhat Hanh: Tanítások a szeretetről (Édesvíz Kiadó, 2005)