Kérlek, szólíts a valódi neveimen

Ne mondd, hogy elmegyek holnap,
hiszen már ma megérkezem.

Tekints mélyre: minden pillanatban eljövök,
hogy rügy legyek a tavaszi ágon,
hogy törékeny szárnyú, kismadárként
dalolni tanuljak új fészkemben,
hogy hernyó legyek a virág kelyhében,
hogy rubin legyek, mely benne rejlik a kőben.

Megérkezek, hogy sírjak és nevessek,
hogy féljek és reméljek,
szívem ritmusa minden élő születése és halála.

Én vagyok a tiszavirág, ki átalakul
a folyó tükrében,
s én vagyok a madár is, ki tavasszal eljön,
hogy véget vessen a kérész életének.

Részlet Thich Nhat Hanh "Kérlek, szólíts a valódi neveimen" verséből (https://youtu.be/QQbVPbHacB8)

r_image080.jpg

A weboldalon cookie-kat használunk a jobb működés érdekében