Sokan próbálunk többet és többet tenni. Azért csinálunk dolgokat, mert azt hisszük muszáj, mert pénzt akarunk keresni, el akarunk érni valamit, gondoskodni másokról, az életünket, a világunkat akarjuk jobbá tenni. Gyakran gondolkodás nélkül teszünk dolgokat, mert megszoktuk, valaki megkért rá, vagy mert azt gondoljuk, hogy meg kell tennünk. Ám, ha létezésünk alapja nem elég erős, minél többet teszünk, társadalmunk annál zavarodottabbá válik.
Néha sokat teszünk és valójában nem érünk el semmit. Sok ember van, aki sokat dolgozik. Vannak, akik sokat meditálnak, kántálnak, recitálnak, füstölőt gyújtanak, de sohasem alakítják át a haragjukat, elkeseredésüket, féltékenységüket. Ez azért történik, mert létünk minősége a cselekedeteink alapja. A törekvésen, ítélkezésen, ragaszkodáson alapuló cselekedetek -még a meditációk is- ezeket a minőségeket fogják tükrözni. A jelenlétünk minősége a legtöbb, amit a világnak adhatunk
Thich Nhat Hanh: How to sit (2014)
