Tegyük fel, hogy egy levelet tartok a kezemben. Mit látunk? A levél az levél, nem pedig virág. Ám a levél mélyére tekintve sok mindent láthatunk. Megpillanthatjuk a növényt, a napsütést, megláthatjuk a felhőt és a földet. Amikor kimondjuk a „levél” szót, tudatában kell lennünk annak, hogy a levél nem-levél összetevőkből áll. Ha elvesszük belőle a nem-levél összetevőket, mint például a napsütést, a felhőket és a termőföldet, nem marad levél. Ugyanígy van a testünkkel és önmagunkkal is. Nem vagyunk ugyanazok, és nem is különülünk el más élő és élettelen dolgoktól. Mindennel kapcsolatban vagyunk, és minden él.
Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)