A megbékélés akkor is lehetséges, ha nagyon messze van az, akivel meg akarunk békélni, nem hajlandó felvenni a telefont, nem akarja felbontani a levelet, vagy már elhunyt. Lehet, hogy az illető az apánk, az anyánk, a testvérünk, a lányunk vagy a fiunk. Lehet, hogy életben van, de az is lehet, hogy már meghalt. Megbékélésre akkor is van mód. Ez ugyanis annyit tesz, hogy magunkban keresünk megoldást a béke helyreállítására. Tudjuk, hogy ott az újrakezdés lehetősége, hogy ismét megújulhat minden. Talán már meghalt az anyánk. De mélyre tekintve meglátjuk, hogy bennünk tovább él. Nem létezhetünk az anyánk nélkül. Ott van bennünk akkor is, ha utáljuk, haragszunk rá, még gondolni sem akarunk rá. Sőt, ennél is többről van szó: ő mi vagyunk. Mi pedig ő vagyunk. Az anyánk gyermeke vagyunk. Anyánk folytatódása vagyunk. Mi vagyunk az anyánk – akár tetszik, akár nem. A megbékélésre a bensőnkben kerül sor. A megbékélés anyánkkal, apánkkal, a fiunkkal, a lányunkkal vagy a partnerünkkel annyit tesz, hogy megbékélünk saját magunkkal.
Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)
