Tíz évvel ezelőtt három, szép himalájai cédrust...

Tíz évvel ezelőtt három, szép himalájai cédrust ültettem a remetelakom mellé, és most, valahányszor elmegyek mellettük, meghajolok előttük, arcomat kérgükhöz érintem, és megölelem őket. Teljes figyelmemmel lélegzem be és ki, felnézek a fák ágaira, gyönyörű leveleikre. Sok békét és energiát merítek ölelésükből. A fa érintése nekünk és a fának egyaránt gyönyörűség. A fák szépek, pihentetők és megbízhatók. Egy fa soha nem utasít vissza, ha át akarjuk ölelni. A fákra számíthatunk. Tanítványaimat is erre oktatom.

Thich Nhat Hanh: A béke érintése (Édesvíz kiadó, 2004)